A havannai La Bodeguita del Medio bárjában készítették el először a világ egyik legnépszerűbb koktélját, ráadásul Ernest Hemingway is tekintélyes mennyiségű Mojitot fogyasztott el itt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a bekeretezett papírdarab, amelyen az író aláírásával ellátott mondat olvasható: „My mojito in La Bodeguita, My daiquiri in El Floridita.”
Legalábbis a hely üzemeltetői nagyon szeretnék, hogy a Mojito rajongói így gondoljanak a bárra. Az igazság azonban az, hogy a Mojito elődje már 400 évvel ezelőtt is létezett, Hemingway pedig valószínűleg még vécézni sem tért be a Bodeguitába. Az 1950-es évek vége felé a Martínez házaspár, vagyis az akkori tulajdonosok egyszer azon tanakodtak, hogy hogyan is kéne picit felcsigázni az érdeklődést a bár iránt. Gondolták, ha a tíz perc sétára lévő El Floriditának sikert hozott Hemingway, akkor az ő üzletüket is fellendíheti. Igen ám, csakhogy Hemingway soha életében nem vendégeskedett náluk. Ilyen apróságok viszont nem állhatják az elszánt kubai vállalkozók útját.
Felbéreltek egy grafikust, aki elkészítette a táblát a fenti szöveggel, mégpedig Hamingway írásának és aláírásának tökéletes hamisításával. A számításuk bejött, mert azóta is évente tízezrek zarándokolnak el ide, hogy megízlelhessék az író kedvenc Mojitoját. Az elmúlt 70 évben pedig 18 országban nyitott éttermet a franchise. Hamisítás ide vagy oda, annyi biztos, hogy a koktélok tökéletesek, a hangulat pedig olyan forró, mint a kubai nyár, és ez még a budapesti La Bodeguitában is így volt abban a pár évben, amíg üzemelt.
Vélhetően ezt a latinos életérzést próbálja saját életébe becsempészni a vendégek kérlelhetetlen hordája, akik a kilencvenes évektől kezdődően folyamatosan és kizárólagosan Mojitot akarnak inni bármi áron. Az se hatja meg őket, ha a mixer térden állva könyörög, hogy ne kelljen megcsinálni a száznegyvenedik Mojitot aznap, hadd készítsen mondjuk egy Aku Akut, ami szintén egy remek, rum alapú, mentás koktél. De nem, szó sem lehet róla, Mojito lesz, mégpedig három lesz, cukor és jég nélkül! Nem csoda, hogy bártenderek rémálmainak állandó szereplője a Mojito, illetve az azt kérő vendég.
Magyarországon a legtöbb vendéglátóhelyen e 30 év alatt felgyülemlett, az ital iránt érzett gyűlölet érezhető leginkább a pultos részéről, nem pedig a kubai életérzés. Ez realizálódik, amikor belekóstolunk a túl cukros, túl mentás, túl vizes löttybe, amit többnyire nem hároméves kubai, hanem jellegtelen ízűre szűrt, egyéves puerto rico-i rumból és két hetes, rohadófélben lévő mentából kapunk meg. De még a leleményes, magyar vállalkozó vérkapitalista hozzáállása és a szakértelem teljes hiánya által az igénytelenség méhében fogant, mosogatólé-ízű Mojitók dömpingje sem volt a nagyközönség számára annyira katarktikus erejű, hogy ráébredjenek: a rosszat nem kell elfogadni, vissza is lehet küldeni, ha már mást nem lehet rendelni.
De akkor milyen a jó Mojito?
Sokféleképpen el lehet készíteni az ital iható változatát. Az autentikus variáció például csak annyiban emlékeztet arra, amit mi megszoktunk, hogy nagyjából megegyeznek az alapanyagok. Inkább szedjük össze azokat a jellemzőket, amelyek a rossz Mojitóhoz kellenek.
- Kevés jég: A jég manapság elég drága. Könnyen lehet csökkenteni a költségeket, ha spórolunk vele, ráadásul a vendég torkát is kíméljük.
- Kitikkadt, régi menta: Igen drága zöldfűszer, nem lehet csak úgy kidobni, ha kicsit megereszkedik, jó lesz az, a vendég úgy sem veszi észre.
- Olcsó fehérrum: Koktélba kár is drága szeszt rakni.
- Sok cukor: Azért kell, mert minden más hibát elnyom, viszont a vendég imádni fogja, mert édes.
- Kevés lime: Manapság egy lime akár 200 forintba is kerülhet. A citrom is megtenné, de az is drága, inkább használjunk palackos citromlevet.
- Erőtlen muddling: Ha csak simogatjuk a törőfával a növényeket, nem adják ki az ízüket és a levüket, de mindegy a vendég ezt is kifizeti.
- Túl erős muddling: Nyomkodás közben a vendég kreatív kivégzésén járt a fejünk, és közben atomi részekre esett szét a menta? Nem baj, kész is a spenót koktél!
Most hogy megtanultuk, milyen a rossz Mojito, iratkozzunk a be a Best Mixer iskolába, és tanuljuk meg, milyen a jó.
