Kíváncsi vagy, milyen bártendernek lenni egy luxushajón? Olvasd el Balázzsal készült interjúnkat, aki a Best Mixer Iskola egy volt tanulója!
Mesélj nekünk arról, hogyan kezdtél érdeklődni a hajózás iránt, és mióta hajózol?
Pécsi egyetemen folytattam tanulmányaim és utolsó évemben Erasmussal sikeresen elnyertem egy féléves ösztöndíjat az angliai testvéregyetemen. Külföldi magas szintű oktatás, a körülmények és egyéb dolgok összesen vezettek rá arra, hogy itthon nem a testnevelő-tanár szak lesz a jövőm. Angliából hazatérve találtam meg anno a Best-Mixer hirdetését, pontosan már nem emlékszem, hogy hol, de szerintem interneten.
Megtetszett ez a szakma, láttam a benne rejlő lehetőségeket. Végül beiratkoztam a mixer tanfolyamra,elvégeztem és Siófokon helyezkedtem el 5 nappal a vizsga után. Augusztus közepén hívott a Norbert, hogy Bazsi ha akarsz valamit kezdeni, akkor itt a lehetőség egy óceánjáró hajón dolgozni. Eddig a pontig eszembe se jutott, hogy ott dolgoznék, vagy egyáltalan mi az a hajó, annyira távolinak tűnt ez a komfortzónámtól. Aztán végül elmentem a Cunard cég interjúrára és sikeresen vettem az akadályokat, úgyhogy ki is jutottam szerencsére.
Queen Mary 2 volt az első hajóm, de a Queen Elizabeth-en és a Queen Victoria-n is dolgoztam. 2013ban vettek fel ősszel és 2017 tavaszán fejeztem be a hajós életet.
Elmeséled hogyan vettek fel a hajótársasághoz, milyen volt az interjú? És milyen volt az érzés, amikor már a kezedben volt a szerződésed?
A hajótársasághoz felvételt két interjú után kaptam. Akkoriban még minden iterjú Pesten volt, az első egy rövid meghallgatás, hogy ki vagyok mi vagyok, alap ismerkedés. A második interjú volt a komolyabb, egy hölgy jött angliából a Cunard képviseletében, ez 1 órás beszélgetés volt kb, természetesen angolul. Kérdezett pár dolgot a báros tudásomról, de a 70%-a a kérdéseknek inkább a hajós életre való felkészültségemre tért ki. Természetesen nagyon izgultam, mint szerintem mindenki egy ilyen új szituációban. Aztán az első pár percben ez el is múlt mikor rájöttem, hogy az interjúztató hölgy is csak egy ember ráadásul nagyon laza és abszolút egy baráti csevely alakult ki, nyilván annak tudatában, hogy azért a jövőmről van szó.
Ha lehetek őszinte mikor megkaptam a szerződésem a legelső gondolatom az volt, hogy hogyan fogom én ezt finanszírozni, hisz akkor még nem tudtam, hogy a cég fizeti a repjegyem és minden költségem a hajóra jutásig! Mikor megkaptam, hogy Sydneybe kell csatlakoznom a hajóra, egyből elkezdtem repjegyet keresni, de amikor megláttam az árát, akkor muszáj volt írnom a cégnek, hogy köszönöm a lehetőséget, de ezt sajnos a magyar fizetési körülmények alapján nem tudom vállalni.
A cég válaszolt nekem egy nagyon aranyos levelet, hogy nyugodjak meg minden intézve, küldték a jegyet meg mindent. Na akkor esett le, hogy ez most tényleg megtörténik. Nyilván fel kellett fognom, hogy távol leszek a családtól és a barátoktól, de az angliai tanulmányaim miatt is ez nem volt már új keletű probléma. Aztán nyilván egy hatalmas mértékű izgalom volt még akkor bennem, de tudtam, hogy ez egy nagyon jó dolog kezdete. Mondjuk nem kellett ehhez orákulumnak lenni, hogy a hajózással, vagy a tesi tanári munkával jártam jobban. Persze nem leszolva azt a szakmát, mert azt is szerettem, de nyilván tudjuk, hogy jelenleg Magyarországon egy tesitanár nem pénzágyon alszik. A hajón meg 1 héten milliomos voltam életemben először mikor Balin 2 kör piáért és 5 hamburgerért 1.100.000 Indonéz rúpiát fizettünk. Hozzáteszem ez 75$ volt ami kb 25ezer forint.. 😀
Milyen időbeosztással dolgozol? Elmondod hogyan telik egy napod?
A munkaidő a hajón az fenomenális. Nem hosszban, hanem elosztásban. 🙂 Majdnem 4 év alatt 1 kezemen megtudom számolni, hányszor dolgoztam többet egyszerre, mint 6 óra. (Mellesleg mikor ez megtörtént 4000$ volt a havi fizetés, úgyhogy nem érdekelt…) Mivel a hajón élünk így egész napra kell elosztani a 10-11 órás munkaidőt. Úgyhogy 2-3 órás etapokban van nagyjából a munkaidő. Mindig van ebédszünet, vacsoraszünet, délutáni szünet, az esti koktél órai “futás” után min. fél óra szünet. Úgyhogy egy sokkal élhetőbb rendszer van a hajón, mint akár az itthoni: bemegyek reggel nyitásra, másnap hajnalig és reggel megint vissza, 20 perces ebédszünettel.
A kedvenc beosztásom az a nyitós volt. Bárban dolgoztam ugye, reggel 9re mentünk 1 társammal. Ketten nyitottuk a bárt és 10kor nyitottunk ki a vendégek számára, kb 12 vagy fél1 körül elmentem szünetre és délután 5-6 körül kellett visszamennem. Koktél óra után megint szünet a vacsorához és 11 fél 12 körül este meg végeztünk is. Azért is szerettem ezt, mert Port napokon minden délután kitudtam menni, ha úgy alakult.
Nem nagyon tudok egy általános rendszert elmondani, hogy mit csináltam egy nap, mert minden nap nálunk más volt a beosztás. Sosem volt két ugyan olyan nap. Nem mindegy, hogy a vízen voltunk, vagy a kikötőben. De az biztos, hogy bárki, aki kijut egy ilyen helyre, az megtanul bánni az idővel. Karrierem elején abszulút nem tudtam mit kezdjek egy fél órás szünettel, sokszor ott maradtam dolgozni, ha éppen nem voltam éhes, mert gondoltam, minek induljak el a 12. emeletről a minusz kettőre ahol a kabinom van, mert mire leérek jöhetek vissza. Na ezt odáig fejlesztettem az évek alatt, hogy a végén fél órában már ettem, játszottam a playstation-ömmel, (mert persze vittem magammal), plusz aludtam is. Fél óra alatt! Akkor már azt nem értettem, hogy lehettem olyan béna, hogy a szünetemben is fent maradok
De egyébként a mindennapi tevékenység, ami mindig megvolt, az a pihenés, mert este a crew barban voltunk, edzés a saját edzőtermünkben, néha mosás ha nem fizettem éppen a fülöpszigeteki srácoknak, hogy csinálják meg, eves (ez nagyon fontos) és playstation. De nyilván sokszor jöttünk össze a munkatársakkal, ha éppen együtt volt szünet. Sosem volt unalmas perc a hajón ez tény.
Milyen helyeken jártál? Melyik volt a kedvenced? Hogy működik ez egyáltalán, mikor szállhatsz le a hajóról?
Milyen helyeken jártam, inkább azokat mondom, hol nem. Alaszka, Északi-sark, Déli-sark, Új Zéland, Hawaii. Ezeken a helyeken sajnos még nem voltam. De a legtöbb földrészen megfordultam Afrika, Észak-Dél Amerika, Ausztrália, Ázsia, Európa. Ezen belül is sorolhatnám estig hol jártam. Volt egy app ahol be lehetett jelölni, hol jártál már a világban, 32% az egész földnek már voltam. Ami nem tűnik egy nagy számnak, viszont ha belegondolunk mekkora a Föld és mennyi része van, azért el lehet képzelni.
A kedvencem New York volt. Kiskorom óta imádtam amerikát, nyilván a filmek világából, szeretem a kosárlabdát az NBA követése révén is mindig elvágytam oda. Azóta voltam mind a New York Kincks, mind a Brooklyn Nets csarnokánál is. Sajnos idő hiányában meccsen még nem, de legalább a szent helyen ott voltam már. Szóval nagy álmom volt eljutni Amerikába. Természetesen miért is ne szinte filmbe illő volt, de az első jármű, amivel beszállítottak miket a városba a hajótól egy tipikus sárga iskolabusz volt. Nem hittem el. Úgy ültem a buszon vigyorogva mindenre és mindenkire, mint egy retardált. Emlékszem fél órát álltam az út mellett mikor leszálltunk és csak néztem a kocsikat, az embereket, szívtam be az élményt. Bármelyik boltba bementem, megkérdezték segíthetnek-e, én mindenkinek csak mondtam, hogy “először vagyok itt Ön a … valahányadik ember akivel beszélek amerikai földön”. Volt aki nevetett, volt aki furán nézett, de az egyik boltban még akciót is kaptam. Valószínű mindenképp járt volna, de akkor elhittem, hogy ez miatt és a mennyországba voltam kb. Aztán mikor sikerült Manhattanbe eljutnom az megint egy hatalmas élmény volt. Az az igazság, hogy Kaposvár-Pécs távolság volt a legnagyobb út amit megtettem előtte. Néha felmentünk Pestre ha éppen megszaladt.
Ahogy ez az egész kezdődött, ugye Sydneybe felszálltam, olyan cruise volt, hogy megkerültük Ausztráliát teljesen és visszamentünk Sydneybe. Közben olyan helyeken jártam, mint Bali. Gyönyörű fehérhomokos parton sétálgattam 1 héttel azután, hogy csatlakoztam a hajóra és 2 héttel azután, hogy kaposváron sétáltattam a kutyáim. Fel sem fogtam, hogy mi történik velem az elején. De egyébként nagyon sok város van, és rengeteg sztori. Mindig ahányszor tudtam kimentem a hajóról és mindig csináltunk valamit, legyen szó helikopter túráról Capetownba a Table mountain körül, Safari a vadvilágba egy dzsippel, autóbérlés Madeirán, HopON HopOFF busszal körbemenés Sydneyben, Hongkongban, az összes Európai nagy városban, vagy csak egy laza délutáni strand Maurtitiuson stb..
A hajóról 2 kivétel van mikor nem, de egyébként, bármikor le lehet szállni. Nem egy börtönben élünk. Az első ha az ember dolgozik. Nyilván munkaidőben nem lehet elhagyni a hajót. Vagyis el lehet persze, de annak következményei vannak, ha észre veszik. A másik tiltó ok pedig ha valaki IPM (In Port Maning) Ez azt jelenti, hogy aki IPM az nem hagyhatja el a hajót a kikötőben egész kikötés alatt. Azért kell ez, mert ha nem lenne megszabva, és valami baj történik a hajón, akkor előfordulhatna, hogy nincs olyan személyzet a hajón, aki segítene a hajón maradt utasoknak. Ezért egy minimum létszámnak, minden feladatkörből a hajón kell maradni. Ez teljesen random van kiosztva igazságosan. Többnyire variálható is.
Előre meg van adva a lista mondjuk 3 hétre ki mikor lesz IPM. Ha olyan városba lennél, ami érdekel, akkor keresned kell valakit, aki hajlandó elcserélni és ő lesz helyetted, Te meg akkor mikor neki kellene. Tehát ebben a két esetben nem lehet elhagyni a hajót, egyébként bármikor. Volt, hogy 58kor már felvettem a startpozíciót, egészkor sprint le a kabinba, nem a lifttel, mert arra várni kell. Tűzlépcsőn le a kabinig, gyors átöltözés, törölköző a nyakba és futás ki. 1 óra szünetem volt. 15 perc alatt kint voltam a tengerparton. Fél óra úszkálás után sprint vissza, felöltözés és vissza munka. Ezért is mondtam, hogy aki benne van az nagyon megtanulja használi a idejét.
Olyan a hajózás, amilyennek elképzelted?
Semmiféle elképzelésem nem volt, hogy milyen a hajó. Próbáltam annyi infót begyűjteni anno amennyit csak lehetett. Akkori ismerőseim közül senki nem volt még ilyen szituációban, úgyhogy ebben a formában vakvágány volt a sztori. De mindig úgy van, hogy bárkinek is mesélek az én élményeimről, az övék nem ilyen lesz. Mindenki magának alakítja a sorsát, maga alakítja az emberi kapcsolatait, a munkához való hozzáállását, ezáltal a megítélését saját magáról mások szemében.
Mindenki egy új dologként fogja ezt megélni. Úgyhogy ebben a kérdésben, nem tudom azt mondani, hogy olyan volt a hajó, mint amilyennek vártam, mert nem voltak előzetes ismerteim róla. Az teljes mértékben kijelenthető, hogy voltak nehézségek, de ha valaki rátermett és elszánt, akkor nincs olyan dolog, amit ne lehetne megoldani. Én is így tettem! Emelett az is kijelenthető, hogy egy percét nem bánom! És mindez egy mixer tanfolyammal kezdődött
A Bestmixer iskola mixer tanfolyamán mindent megtanulhatsz a koktélokról, a felszolgálásról és a hajós életről is! A tanfolyam során elkészített koktélokat el is fogyaszthatod. Gyere el hozzánk, győződj meg róla Te is és jelentkezz! Országos Mixer tanfolyam»
