Ne másokat győzz le, hanem saját magad!
Interjú Hegyi Olivérrel, a kínai Koktél és Flair Világbajnokság 3. helyezettjével
Hogy érzed magad most, hogy egy világversenyen dobogós helyezést értél el?
Fantasztikusan, mivel végre túl vagyok rajta! ☺ Elmúlt a stressz, vége az idegeskedésnek, és végre gyakorolhatok a saját tempómban. A verseny előtt két hónapig nem volt megállás, muszáj volt keményen edzeni, mert szerettem volna a legjobb eredményt elérni. A célom a döntőbe jutás volt, nagyon örültem, amikor ez sikerült, és ott elhatároztam, hogy ha már itt vagyok, dobogós leszek. Ez össze is jött, úgyhogy elég ideálisnak mondható az általános állapotom. ☺
Hogyan készültél a versenyre?
Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert munka mellett volt időm a felkészülésre is. Jelenlegi munkahelyemen, a Bestmixer iskolában olyan körülmények között gyakorolhattam, amilyenek korábban nem mindig álltak rendelkezésemre. A helyszín, az eszközök és alapanyagok biztosítása, az igazgató, Csötönyi Norbert támogatása és lelkesítése olyan pluszt adott, ami önmagában is hatalmas támogatást és hátteret jelentett számomra, ezért nagyon hálás vagyok.
Volt valami nehézség a felkészülés során?
A legnehezebb a zene kiválasztása volt. Ne legyen túl lassú, túl gyors, legyenek benne zenei kiállások, amikor meg tudok állni egy-egy mozdulat végén. Nagyon nehéz volt megtalálnom a tematikámon belül (Marvel Cinematic Universe) azokat a dalokat, amik népszerűek és a stílusomhoz is illeszkednek. Az ital megalkotása sem egyszerű feladat, mert annak is jónak, ihatónak kell lennie, tehát azt is tökéletesre kellett fejleszteni.
Miután megvolt a zene és az ital, már nagyon könnyű dolgom volt, egyszerűen csak gyakorolni kellett minden nap ugyanazt az öt perces műsort. Egy flair körben – legalábbis profi szinten – minden másodperc ki van számolva, meg van tervezve, minden mozdulatnak helye van. Ezt annyira komolyan veszik, hogy ha csak egyetlen másodperccel túlléped a megadott időt, az súlyos pontlevonással jár. De az se jó, ha valaki túl korán fejezi be az előadását, mert így előfordulhat, hogy nem tud összeszedni elég pontot. Én 4 perc 59 másodperc 64 századmásodpercre lettem kész, az egyik zsűritag oda is jött, hogy nézzem meg a stopperórát, mert ilyet még nem látott ő sem. ☺
Az elődöntő után úgy érezted, a teljesítményed elég lesz a továbbjutáshoz?
Nem. Én pocséknak ítéltem a produkciómat. ☺ A zsűri valamiért mégis úgy gondolta, hogy még így is érdemesebb vagyok a továbbjutásra, mint 27 másik nemzet legjobbja. Elnézve a többieket saját magamat a 10. hely környékére pozícionáltam, de csak az első hat kerül be a döntőbe. Szerencsére nem én döntöttem el, ki jut tovább. Sokat gondolkoztam, miért kerültem be a döntőbe. Arra jutottam, talán azért, mert nagyon sokat dolgoztam azon, hogy ne csak üvegdobálós mozdulatok egymásutánja legyen, amit a színpadon csinálok, hanem a közönségnek szóló showműsor, tele váratlan és vicces elemekkel. A zsűri egy ponton csapkodta örömében az asztalt. Ennek mindenesetre örültem, úgy tűnik, sikerült jó hangulatot teremtenem.
Milyen volt a döntő előtti hangulat? Mi járt a fejedben, mire összpontosítottál a fellépés előtt?
Relaxiációs gyakorlatokat végeztem közvetlenül a döntő előtt. Ez annyira jól sikerült, hogy még soha nem tapasztalt nyugalom szállt meg. Ez volt életem lejelentősebb fellépése, de a lámpaláznak nyoma sem volt. Talán egy kicsit túl jól is sikerült ez a relaxáció, mert már a színpadon voltam, amikor észrevettem a falon egy beázás nyomát. Ezt nézegettem, de már elkezdtek felkonferálni. Épp mókásan mélázgattam magamban a „foltról”, amikor ezt az idilli pillanatomat törte meg a következő: „Oliver, I give you five minutes… if you can hear me… and five minutes starts in three-two-one-go!” Úgy voltam vele, ha már visszaszámolnak, nincs visszaút, odateszem magam, és megmutatom, mit tudnak a magyarok! Onnantól kezdve megszűnt a külvilág, csak a zene létezett és az eszközeim. Leírhatatlan érzés volt, talán még soha nem éreztem magam ilyen jól egy versenyen.
Kik voltak az ellenfeleid a döntőben? Találkoztál már velük korábban, ismered a munkájukat, stílusukat?
Mindegyik versenyző vérprofi hozzám képest. A legtapasztalatlanabb is már több mint százötven versenyen van túl, a világbajnoknak pedig ez volt kb. a kétszázötvenedik versenye. Ezek a srácok…Mert lány sajnos nem volt a mezőnyben, pedig ez a sport nagyon jól áll a nőknek. Úgyhogy ezúton üzenem nekik, hogy tessék nekiállni gyakorolni, mert nincs sok női flaires, így könnyű lenne kitűnni a tömegből. Szóval ezek a srácok napi 4-6 órát gyakorolnak, igazi élsportolók. Erre jövök én, odaslattyogtam úgy, hogy 6 év kihagyás után ez volt a harmadik versenyem, nem sok jövőt jósoltam magamnak.
Azelőtt még egyikkel sem találkoztam személyesen, de nyomon követem a munkásságukat. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlen, hogy a finn Miika Mehtiö lett a világbajnok. Tudtam, hogy milyen a flairben, de most hogy volt szerencsém megismerni, már azt is tudom, milyen ember. Van mit tőle tanulni hozzáállásban és emberségben. Jelenleg ő a szakmai példaképem, és a jövőben szeretném megütni azt a szintet, amit ő képvisel.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, ezután a verseny után?
A legbüszkébb arra vagyok, hogy sikerült megelőznöm három versenyzőt, méghozzá a legkeményebbek közül. Az egyik az amerikai versenyző, Colby Good, akinek a hírnevéhez hűen hibátlan volt a produkciója, csak nagyon ráment a biztonsági játékra. A másik az angol fiú, művésznevén Sikky. Ő nagyon tapasztalt versenyző, minden versenyben az élmezőnyben van, itt is döntős volt. És végül a tavalyi világbajnoki ezüstérmes, Dušan Janjatović. Neki most egyszerűen nem jöttek össze a dolgok. Ha a tavalyi produkciójával kellett volna szembe szállnom, nem sok esélyem lett volna, de melengeti a lelkemet a tudat, hogy mindenki legyőzhető, csak idő és elszántság, no meg egy kis szerencse kérdése az egész. Büszke vagyok, hogy magyarként ilyen helyezést értem el, ez fantasztikus érzés!
Milyen volt Kína? Sikerült egy kicsit körbejárnod a környéket?
Kína nagy. Nem sok helyre volt időm eljutni, de ami a legmegdöbbentőbb volt, az a világ legnagyobb épülete, a csengtui New Century Global Center. Ez tulajdonképpen egy pláza egymillió-hétszázezer négyzetméteren. Van benne aquapark, repülőgép múzeum, jégpálya és végtelenszámú bolt. A belső terek olyan hatalmasak, hogy szó szerint elkezdtem szédülni. emellett bármelyik magyar pláza egy lerobbant bódénak tűnik. Ami feltűnt a KRESZ teljes hiánya mellett, hogy mindenki mindenhol az okostelefonját nyomkodja: evés közben, baráti beszélgetések alatt (!), szórakozóhelyen tánc közben (!!), vezetés közben, séta közben, gondolom még zuhanyzás és alvás közben is. Azt hiszem, rájuk találták ki a mobilzombi kifejezést. Ezt félelmetes volt látni.
Mi lesz a következő lépés? Folytatod a versenyzést? Ez a helyezés még jobban motivál arra, hogy a legközelebbi világversenyen megcélozd akár az első helyet?
Én ezt a sportot már tíz éve csinálom anélkül, hogy különösebb helyezéseket elértem volna. Egyszerűen szeretem csinálni. Nagyon jól esik, hogy egy 11 tagú szakmai zsűri is megerősített abban, hogy jó, amit csinálok. Nekem ez a harmadik hely olyan, mintha megnyertem volna a világbajnokságot. Túlteljesítettem minden várakozásomat önmagammal szemben. Egy fontos dolog változott az elmúlt 10 évhez képest: sikerült bekerülnöm egy nagyon jó csapatba, ami motivál. Mióta a Bestmixernél dolgozom, strukturáltabban látom a dolgokat, és a versenyekre való felkészülésre is hatékonyabb edzéstervet alakítottunk ki.
Norbi nagyon motiváló mentor, sosem hagyja hogy ellustuljak, már megvan a következő verseny is, amire készülök. ☺ A jövőben szeretnék még keményebben dolgozni és még jobb show-t összerakni. Hogy ez mire lesz elég, majd kiderül. Valójában nem másokat kell legyőzni, hanem a legfélelmetesebb ellenfelet: saját magadat. És ha ez összejön, az látszani fog a pontozólapon is. Lehet, hogy nem nyersz, lehet, hogy nem vagy dobogós, de folyamatosan fejlődsz – és ez az, ami számít!
