Hegyi Olivér

Pályafutásom kevésbé dicsőséges részét egy általam rendezett házibulin kezdtem, ahol elkészítettem néhány főzőtejszínes Piña Colada-t, aminek –köszönhetően a hitvány közízlésnek– nagy sikere lett. A pult mögött állva sok lánynak megtetszettem (állításuk szerint amíg meg nem szólaltam), így egyből beleszerettem a bódító italok öntögetésébe. Azonnal be is iratkoztam egy mixer tanfolyamra. Itt először láttam, hogy italkészítés közben lehet dobálni az üvegeket... mint később kiokosítottak, ezt szép szóval flairnek nevezzük, és ez is tetszik a lányoknak, ráadásul nem kell közben beszélni. A főiskolán idő közben eltöltött fél év világossá tette számomra, hogy itt kitartó és szorgalmas munkával elsajátíthatom azt, amihez semmi kedvem. A felismerést követően egyből elkezdtem dolgozni, egy kis klubban, ahol két mosogatás és három lőre kikeverése között az volt a megterhelő, de nemes feladatom, hogy a főnökökkel és a kollégákkal iszom, a vendégeknek meg elmagyarázom, hogy mit isznak. Ennek már 12 éve.

Azóta dolgoztam szórakozóhelyen, étteremben, speakeasyben, koktélbárban itthon is, külföldön is. Voltam mezei pultos, head bartender Máltán, menő koktélbár üzletvezetője Budán, sőt még wc pucoló és poharas is (rossz hírem van, ez is a vendéglátáshoz tartozik). Elvégeztem további 2 mixertanfolyamot és 2 flair tanfolyamot különböző helyeken. Életem egyik legnagyobb élménye, hogy elutaztam Portugáliába, hogy részt vegyek az első flair campen, ahol a világ három legjobb flair-esével (Tom Dyer, Tomek Malek, Marek Poszluszny) edzhettem és ihattam egy héten keresztül. Indultam versenyeken is. Szlovéniában értem el a legjobb eredményt, ahol bekerültem véletlenül egy nemzetközi mezőnyben a legjobbak mellé.

E 12 év alatt nagyon sokat fejlődtem szakmailag, perszonálisan és interperszonálisan egyaránt. Ez a munkahelyeim növekvő színvonalán is meglátszik, hiszen most a Best Mixernél dolgozom, és az a feladatom, hogy egy mosogatás és négy lőre kikeverése között a hallgatóknak elmagyarázom, hogy mit isznak, majd ha ezt sikeresen megértették, a főnökökkel és kollégákkal iszom egyet az egészségükre. Déjà vu...

Két fő célom egyike, hogy olyan gyakorlatias tudást adjak át az arra fogékonyaknak, ami a világ bármely pultja mögött megállja a helyét. A másik, hogy mindent tudjak, ami italokkal kapcsolatos. Ez utóbbi ugyan megvalósulni nem fog, a másik meg nem rajtam múlik, hanem rajtad... várjunk csak... ha jobban belegondolok, nincs is mit tennem, úgyhogy inkább megyek, és megiszom egy Connemara Sazeracot, bármi is legyen az.

Nézd meg tanfolyamainkat is!