Áprilisban az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak egy Budvában megrendezésre kerülő koktélversenyre. Nagyon megörültem, hiszen még sosem voltam Budvában.
Bár fogalmam sem volt arról, hol van Budva, vagy hogy egyáltalán létezik, de csak jó hely lehet, máskülönben minek hívnának…
Hamar felvilágosítottak, hogy Montenegróban van és kedvelt turista célpont. „Hiszen Montenegró itt van egy köpésre!” – gondoltam.
Google maps: Budapest – Budva 550 km. Semmiség, szinte belföldi távolság! Kocsival pihenővel együtt 6 óra alatt meg is vagyunk. A kocsi megsejthetett valamit arról, hogy a városba egyetlen út vezet, ami a világ legveszélyesebb útszakaszai között van számon tartva, mert úgy döntött, hogy inkább lerobban még indulás előtt.
No de sebaj, a tömegközlekedés sokkal biztonságosabb! Úgy suhant el az a 23 óra, amit vonaton és buszon töltöttem, mintha csak egy kellemes délutáni teát szürcsöltem volna, miközben a bingo klub elnökével bájcsevegek a legújabb páfránynemesítései technikákról és trendekről, vagyis rettenetes kínszenvedés volt.
Azt hittem, ez a busznak csúfolt, -harminccal- száguldó konzervdoboz lesz a koporsóm, de aztán végre megérkeztünk Budvába, azaz a montenegrói Siófokra.
Már hozzászoktam ahhoz, hogy külföldön flair bártenderként különös gondot fordítanak arra, hogy jól érezzem magam.
A flairnek köszönhetően jártam már Szlovéniában, Portugáliában, Angliában, Horvátországban és Máltán is. Mindenhol baráti módon fogadtak, de a montenegróiak túltettek mindenkin. Ismét eszembe juttatták, hogy miért is éri meg a flairbe fektettett rengeteg gyakorlás és kilátástalan harc a gravitációval.
- 4 csillagos szálloda – pipa
- tengerpartra néző szoba – pipa
- 4 nap 2 főre + strand használat – pipa
- reggeli – pipa
- ebéd – pipa
- vacsora -pipa
- végtelen alkohol – nagyon nagy pipa
- a szálloda igazgatója végigkísér a városon (nem tudja elmagyarázni angolul, ezért inkább megmutatja élőben a helyeket, amiket érdemes felkeresni, közben félig angolul, félig szerbül idegenvezetett) – furcsa és szürreális pipa…
És mindezért csak annyit kellett tennem, hogy 5 perc alatt elkészítek 4 italt, és közben feldobom párszor az üveget – néhány versenyző produkciójából kiindulva az elkapás már nem volt követelmény.
Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy Magyarország legnagyobb mixer iskolájában tanítok. Nagy iskola, nagy kapcsolatrendszer, ez pedig sok lehetőséget teremt, hiszen itthon kicsi a szakma, ami azt jelenti, hogy professzionális szinten kevesen művelik a báritalok készítésének tudományát.
Ebből pedig az következik, hogy mindenki ismer mindenkit. A hazai flair életre ez hatványozottan igaz. Ha például szeretnél a rendezvényedre egy flair show-t, tíz emberből válogathatsz. Ebből ötnek már van munkája aznap, kettő épp nyaral, kettő nem vállalja ennyiért.
A volt montenegrói bajnoknak felajánlották, hogy hozhat Magyarországról egy flairest és egy baristát. Mivel történetesen ő is nálunk tanított, megkereste az iskola igazgatóját.
Így jutottunk ki egy meghívásos versenyre. Miután a barista oktatónk egy profi előadás keretében megnyerte a kávé-versenyt, a főnököm felhívott örömében, és sok sikert kívánt, de hozzátette, hogy addig ne menjek vissza, amíg meg nem nyerem a flair versenyt.
Nagyon élveztem az ottani létet. Ahogy a láthatáron a felhőkbe burkolózó hegyeket felváltja a tenger vad hullámzása, és a part menti sziklaszirtekbe itt-ott beékelődik egy makacsul élni akaró pálmafa, leírhatatlan látványt nyújt.
Az emberek vendégszeretete pedig igazán szívmelengető. Egy helyen például rövid beszélgetés után meg is hívtak egy rakijára (helyi gyümölcspárlat), én pedig cserébe mutattam a pultos srácnak egy könnyen elsajátítható, mégis látványos töltéstechnikát. De bármennyire is jó volt ez a pár nap, úgy döntöttem, hogy haza kell térnem, és megnyerem a versenyt.
Kupából alapvetően bizsergetően jól eső érzés inni. Még jobb, ha az első helyért járó kupából iszunk. Azonban a legjobb az, ha ebből a kupából olyan ajándék alkoholt fogyasztunk, ami szintén az első helyért járt.
Nekem pontosan ebben az élményben lett volna részem, miután megnyertem az első, Montenegróban nemzetközi koktél, kávé és flair verseny flair szekcióját.
A kötelező gratulációk és fényképezkedés után első dolgom volt megbontani a helyezésemnek megfelelő űrtartalmú üveget, és bemelegítésnek fél litert áttölteni a lyukas serlegbe, onnan pedig a szőnyegre. Pro tipp, amit egyik mixer tanfolyamon sem tanítanak: Ha nyersz, mindig ellenőrizd a kupád vízáteresztő képességét!
