Minden olyan szakmában, ahol emberekkel kell foglalkozni, vannak olyanok, akik kreatív energiájukat a vendég szórakoztatására használják fel. Gondoljunk csak a tésztát feldobó pizzaszakácsra, a gombócokkal zsonglőrködő fagyiárusra, a táncoló gyrososra, vagy a chai teát maga körül forogva töltő utcai árusra.
A flair történelem
Természetesen a koktélpultok világát is megihlette az efféle attrakció, és már egészen korán, a 19. században volt néhány kivételes képességű bártender, aki látványelemekkel dobta fel az italozgatást, hogy maradandó élményt nyújtson a vendégeknek. Az első koktélos könyv szerzője, Jerry Thomas is azért maradt meg a köztudatban, mert egy koktél-show keretében készítette el a vendégek szíverősítőjét. A pulton állva szónokolt és égő italokat öntött egyik pohárból a másikba. Talán ő volt az, aki megihlette John Bandyt, a Los Angeles-i T.G.I. Fridays egyik mixerét, aki a ’80-as években úgy töltötte ki a koktél összetevőjét, hogy előtte megpörgette az üveget. Ez annyira progresszív volt, hogy egy egész hollywoodi filmet szenteltek a témának. Miután 1986-ban megjelent a Cocktail című film Tom Cruise főszereplésével, nem volt megállás.
Bártenderek ezrei vettek a kezükbe üveget és shakert, és kezdtek gyakorolni a hátsó kertben. A ’90-es és 2000-es évek első évtizedében, a mixerkedés egybeforrt az akrobatikus elemeket felvonultató flair bartendinggel. A flair szó stílust és érzéket jelent, amire szüksége is van annak, aki megpróbálja a szórakoztatás ezen formáját. Az újdonság varázsának kezdeti meghökkentő élménye után egyre több vendégnek kellett sajnos realizálnia, hogy aki nagyon felfejlesztette a mozgáskoordinációs készségeit, és 6 báreszközt tart a levegőben, az sajnos nem mindig készíti a legfinomabb italokat. Egy klasszikus technikával dolgozó bártender lehet, hogy nem széles mozdulatokkal és zsönglőrködéssel készíti az italokat, de ha mindig van egy jó szava a vendéghez, és autentikus módon szervírozza a koktélokat, a vendég végül jobb élménnyel fog távozni, mint egy közepes ízű, flair technikával készült, ananászos Mai tai után. Éppen ezért az utóbbi 10 évben a flair népszerűsége folyamatosan csökken.
Túl sok energiát kell befektetni valamibe, amiért –legalábbis Magyarországon– nem fizetnek extra pénzt egyik vendéglátó helyen sem. Ha tudsz flairezni, csináld, csak ne menjen a hatékonyság és a stand rovására. A legtöbb flair bartender azonban csak úgy véli, hogy tud flairezni, de valójában elfelejti, hogy minden a vendégért történik, és nem unaloműzésből „dobálunk”, pláne nem azért, hogy a sztártender sztárolja magát, vagy megmutassa, hogy milyen ügyesen nem kapja el az üveget.
Aki mégis úgy gondolja, hogy flairrel szeretne foglalkozni, a napi gyakorlás beiktatása mellett az italok világában is elmélyült tudással kell rendelkeznie. Nem járathatja le magát egy bártender, legyen az flaires vagy klasszikus azzal, hogy ha kér a vendég egy Vieux Carré-t, vagy egy kevéssé kesernyés amarot, vagy egy tőzeges ír whiskey-t csak értetlenül bámul.
Gyakorlat teszi a mestert
Mint minden szakmában, ebben is időt kell szentelni arra, hogy professzionális szinten elsajátítsd. Nem véletlen hogy a klasszikus mixer tanfolyamra épül a flair tanfolyam. Itt nem hónapokról van szó, hanem minimum évekről, mire megalapozott magabiztossággal kijelentheted magadról, hogy ráléptél a profizmus ösvényére. Aki nem csak szabadidős tevékenységnek gondolja az üveghajigálást, hanem akár egy életpálya-modellnek, annak az alapok betonbiztos lefektetésére legalább 1000 órát kell szánnia.
Egy vérprofi flair bártender, aki akár nemzetközi versenyeken is megállja a helyét átlagosan 10-20 ezer órát fektetett ebbe a nehéz, de fantasztikus élményt nyújtó sportba. Te készen állnál erre? Ha igen, itt a helyed, a Best Mixer iskola flair tanfolyamán ahol a mestered Hegyi Olivér világbajnoki bronzérmes lesz! Gyere, és vágj bele életed legnagyobb kihívásába!
